2008. március 31., hétfő

Állatok beszéde

Néhány vallás szerint halálunk után az alacsonyabb életformákban, akár állatként is újjászülethetünk. Vajon tudja valaki, hogy bizonyos állati viselkedések miért tűnnek néha annyira emberinek (vagy fordítva)?
Az alábbi remek jellemzéseket Kosztolányi Dezső fogalmazta meg.



"Dac és düh, mely felhők közül kiszáll!
S birál!
Vészben-viharban víjjogó király!
Sirály!"



"Feketesárga gyilkos, tőr kezében:
darázs!
Izgága röpte, ideges zugás:
varázs!
A seb, melyet döf, izzó, lángoló-vad:
parázs!"



"Mindig ölelnélek, mindent, a világot,
a fát, a sziklát, a kisgyerekeket,
vagyok a lompos és otromba jóság,
a láncravert esetlen szeretet..."



"Csak azt tudom, hogy lenni, enni jó! ..."

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

siiiiráááály. bocsi:)
P.