Na jó! Folytatja a franc itt ezt a sületlenséget! :)
Megéri csinálni?
A keresztények és az ateisták közötti vita azért teljesen szükségtelen, mert mindkét tábor ugyanarra: az általuk megálmodott vagy megtapasztalt boldogságot szeretné ráeröltetni a másikra.
A keresztény ember legfőbb célja az üdvözülés, melynek kulcsa a szeretet. Jézust és az egyház szentjeit teszik meg maguknak példaképül. Törvényeket és szabályokat alkottak, melyek a krisztusi szeretetre tanítanak.
Az ateista ember legfőbb célja, hogy tisztességesen éljen, és boldogan haljon meg. Nem fogalmaz meg maga számára túlvilági célt, mert racionális gondolkodása miatt nem elvont fogalmakban, hanem konkrét tényekben és igazságokban gondolkodik.
Lehetsz ateista, vagy lehetsz vallásos, jól tudod, hogy a végső célod csak a helyes szeretet elsajátításával fogod tudni elérni. Csak ez lehet minden motivációd és az emberekkel való bánásmódod alapja. Legalábbis csak ezzel győzhetsz.
Hiába próbálod, soha nem fog menni, hogy kiszámold azt, miként érhetsz el végső célodhoz, de ugyanígy önmagában a hited ereje is kevés ahhoz, hogy az álmod a semmiből valóra váljon.
Ahhoz, hogy boldogulj, egyedül arra van szükséged, hogy megtanulj szeretni, és életed során ezt példával igazold. Ezt minden épeszű ateista tudja és gyakorolja, pontosan ugyanúgy, mint ahogy az épeszű keresztény is.
Egyet értünk?
Definíció
Egy kis fapálca, amelynek a belsejében egy grafit rúd található. A grafit egy sötétszürke színű puha szerves kőzet, amelyet ha egy kemény felületen végighúzunk, vékony réteget, nyomot hagy. Ezért alkalmas arra, hogy vonalat rajzuljunk vele. A ceruzának a grafitszálat körülölelő része általában valamilyen finom, könnyen megmunkálható puha fából készül, így egy éles szerszámmal könnyedén lehámozható a grafit szálról a faréteg. Az így előbukkanó grafitheggyel lehet vonalat rajzolni.
Hogyan működik?
Ceruzával a vonalat általában papírra szoktuk rajzolni, mert a papír - szabad szemmel alig látható - finom rostjai egyenletes réteget horzsolnak le a grafitcsúcsról, ezért a papírra hordott réteg egyenletes lesz, a vonal pedig szemet gyönyörködtető.
Mire jó?
A ceruza egy olyan eszköz, ami csak egy értelemmel bíró lény számára hordoz igazán lehetőséget. Bár a ceruzát fel lehet használni például orrtúrásra, fejvakarásra, ajakbirizgálásra, egy társunk bökdösésére, de akár régi magnókazettánk csévélésre is; igazi jelentőségét mégis a vonal rajzolásának a lehetőségével nyeri el.
Az igazi különlegessége
A ceruza koncepciójában az egyik legfontosabb és legzseniálisabb tulajdonság az, hogy a rajzolt grafitvonalat (pl. a papírról) a ceruza végére biggyesztett gumidarabbal (radír) könnyedén eltávolíthatjuk (kiradírozhatjuk). A törlési folyamat során keletkező gumiforgácsot egy enyhe, hirtelen fúlyással, vagy az ujjainkkal végzett seprő mozdulattal is eltüntethetjük. Ez a tulajdonság teszi a ceruzát igazán kiváltságossá a tinta alapú írószerszámokhoz képest.
A ceruza lelke: az írás
Ahhoz, hogy egy ceruza lehetőségeit érdemlegesen kihasználjuk, szükségünk van egy egyezményes (a többi értelmes lény által is elfogadott) jelrendszer megtanulására. Léteznek önálló jelek, melyek lerajzolásával egy gondolatot, gesztust üzenhetünk egy másik személynek úgy, hogy nem szükséges hozzá a személyes jelenlétünk.
Léteznek azonban ennél bonyolultabb összefüggő jelrendszerek is, melyekben a jelek nagyobb (szavak), és mégnagyobb (mondatok) egységekké összekapcsolva tágabb, mélyebb értelmű jelentést is hordozhatnak. Ezeknek az elsajátításával képesek lehetünk üzeneteket megfogalmazni mások vagy éppen jövőbeli énünk számára. Ezt nevezzük írásnyelvnek. Az azonos nyelvű értelmes lények (általában emberek) közössége (népnek, nemzetnek) általában egyféle egyezményes írásjelekkel rendelkeznek. A világon több száz féle írásrendszer (nyelv) létezik. Mi a magyar nyelv írásrendszerét használjuk. A világ legszélesebb körben ismert írásnyelvrendszere az angol.
A ceruza jövője
A digitális világunkban a számítógépek segítségével már sokkal hatékonyabban tudjuk érdekeinknek megfelelően közölni másokkal bizonyos gondolatokat. Úgy tűnhet, hogy az életünkben egyre kisebb szerepe van már a grafit ceruzának, és már-már terjengnek pletykák arról, hogy a ceruza lassan besüllyed az értelmetlen, bár emlékeket visszaidéző kacatjaink közé.
A hosszabb szövegeket, kimunkált gondolatsorokat ugyan érdemesebb tartós nyomot hagyó írószerszámmal vagy digitálisan rögzíteni, a rövid, pontokba szedhető, listázható, felsorolható gondolatokat még mindig ceruzával célszerű feljegyezni, mert a papírra készített jegyzet könnyen hordozható, bárhol elővehető, olcsó és praktikus.
A papír és a ceruza nélkülözhetetlen társa egy kreatív és munkaszerető embernek.
Az Amerikai Egyesült Államok a világ vezető nagyhatalma. Szuperhatalom. A befolyását, a tekintélyét minden ország elismeri. Üzleti kapcsolatai, érdekeltségei behálózzák az egész világot. Évente százezrek kérnek bebocsátást vagy engedélyt a letelepedésre. Több milliárd ember fogyasztja a szellemi és anyagi termékeit. Ellenfeleik csak a terror és a gúny eszközével tudnak ellene harcolni.
Eltöprengtem, vajon milyen eszközökkel tudott ilyen hatalomra szert tenni. Vagyis... Gondoltam, összeírok néhány elvet, ami kifejezetten tetszik nekem az USA "politikájában".
1. Készíts egy személyes alkotmányt,
amiben megfogalmazod azokat az értékeket, amiket fontosnak tartasz az életedben. Lehetnek ezek akár az alábbiak is:
- A tökéletességre törekszem
- Küzdök az igazságért
- Biztosítom a belső nyugalmam
- Gondoskodok a saját magam és a családom védelméről
- Előmozdítom a közjót
- Biztosítom a személyes szabadságot magam és utódaim számára
(Ezek az USA alkotmányából valók.)
2. Gazdálkodj tudatosan, gondolkodj hosszú távon
Az anyagi biztonság az egyik legfontosabb alapja annak, hogy az alapelveidet érvényesítsd, illetve annak hogy jól és akadálymentesen élj. Törekedj az anyagi függetlenségre. Vigyázz, mert ez nem csak azt jelenti, hogy Te tartsd el önmagad, hanem azt is, hogy tanulj meg a pénzre nem célként, hanem eszközként gondolni. A pénz utáni vágy a pénz birtoklásával könnyen élvhajhászásba csaphat át, aminek a vége mindig csalódás. Használd a fölös pénzed a céljaidra, vagy keress valami jó befektetést. Ja, és készíts mindig költségvetést.
3. Folyamatosan képezd és fejleszd önmagad
Próbálj meg a problémákra először magad megoldást találni. Ha nem sikerül, kérdezz meg valakit, aki ért hozzá. De törekedj arra, hogy soha ne menj el egy probléma mellett úgy, hogy nem értetted meg annak a természetét.
4. Építsd kapcsolataidat a bizalomra
Tekints az emberekre kivétel nélkül úgy, mint lehetséges szöveségesekre, lehetséges barátokra. Keresd a módját, mivel segíthetnél rajtuk, vagy mivel oldhatnád meg bizonyos problémáikat, és tegyél nekik ajánlatot. Lehet, hogy egy apró szivességgel egy életre szóló kapcsolatot nyersz. Ha hálás vagy légy bőkezű, a környezetedben lévő embereket tüntesd ki figyelmeddel, és dícsérd meg a jó munkát.
5. Vigyázz az egészségedre
Fordíts gondot az egészségügyi problémáid megelőzésére. Ne sajnáld a pénzed és az időd a testi és lelki egészségedre. Edzz rendszeresen. Figyelj arra is, hogy mit és mennyit eszel.
6. Érezz személyes felelősséget a világ iránt
Törekedj arra, hogy minél jobban ráláss a világ problémáira, és beszélj azokról megértéssel és segítő szándékkal. Próbáld meg beleélni magad minél több ember szerepébe. Tükrözd mások örömét és problémáját úgy, mintha az a sajátod lenne.
7. A lehetséges veszélyekre mérj megelőző csapásokat
Ha úgy érzed valaki támadni készül Téged, Te légy az, aki először csapást mér rá. Ezzel helyzeti előnybe kerülsz, mert meglepetést szerzel neki. A provokációra soha ne reagálj. De amint megbizonyosodsz arról, hogy támadás készülődik ellened, biztosítsd be magad, és támadj!
8. Küldj embert a Holdra
Légy bátor! A környezetedben Te légy az első, aki vállalkozik arra, hogy előre megy az ismeretlenbe. Ha sikerrel jársz valamiben, ünnepeld meg, készíts róla emléket, és légy rá büszke.
Mindannyian egy sajátos világban növünk fel. Sajátos értékeket tanulunk, sajátos viselkedésünk lesz, kialakul egy sajátos hozzáállásunk az élethez. Mindenkinek teljesen egyénileg.
Amikor egy családba beleszületünk, a szüleink, nevelőink gondolkodásmódja adja meg számunkra azt az alapot, amire építjük a továbbiakban életünket.
Születésünkkor mi vállaljuk fel a szüleinket, a kultúrát, a bőrszínünket, a testi adottságainkat, mindent... Aszerint választjuk meg körülményeinket, amik a legjobban szolgálhatják fejlődésünket a szeretetben. Az életünk folyamán ezek az adottságok tesznek bennünket próbára, adják meg számunkra a lehetőséget, hogy a szeretetet válasszuk. Minden ember azért születik a Földre, hogy szeretetet tanulhasson és taníthasson. (Mert mégis, mi másért?)
Én ebben hiszek. Ezért vagyok képtelen haragudni másra. Mert
nem tudom, milyen körülmények között nőtt fel,
nem tudom mi az ő személyes küldetése,
és nem tudom mit hozott magával előző életeiből.
Ford Fairlane. A tökös gyerek. Láttad a filmet? Na. Neki van stílusa. Akár tetszik, akár nem. Nekem nem tetszik egyébként. Az én stílusom más.
Más? Van egyáltalán stílusom? Jaj...
Feltételezem most, hogy nem én vagyok az egyedüli ember, aki már megkapta magának azt a kritikát, hogy "nincs stílusod".
A stílus elvárás. "Fontos, hogy legyen stílusod!", "Igaz amit mondasz, csak a stílussal van baj...", "A stílus az ember maga", stb... Fogadok, hogy megannyi féle formában vágták már a fejedhez. Vagy ha mégsem, hát akkor ez a bejegyzés lehet, hogy nem neked szól...
Mit jelent a stílus? Tényleg olyan fontos ez? Vajon tanulható, vagy vele kell születni?
Tény, hogy ez egy megfoghatatlan fogalom. Konkrétan nehezen definiálható. A stílus ugyanis nem VALAMI, és nem is VALAKI.
A stílus ... (trombitaszó) a HOGYAN.
Tök mindegy mit csinálsz az életben, lehetsz árufeltöltő, asztalos, pincérnő vagy ügyvéd, az emberséged mértéke mindig az lesz ahogyan csinálod. Lehetsz egy magas rangú valaki, vagy lehetsz egy csóró, szeretetre csak az által tehetsz szert, ahogyan élsz... Ahogy beszélsz, ahogy viselkedsz, ahogy öltözködsz, ahogy megveted az ágyad, ahogy bánsz a kutyáddal... ahogy egyáltalán bármit csinálsz.
Persze valahogy mégis mindenki teszi a dolgát. Akkor tehát mindenkinek lenne stílusa? "Egy nagy szart!" - mondaná egy kedves barátom, akinek a borostás arcából kibugyborékoló rekedtes hangja, mondhatnám, stílusos. Mellesleg igaza is van.
Mert a stílus szó éppenhogy a "nemmindegyhogyhogyan"-t, sőt, azthiszem leginkább a "pontosanaszerint"-et jelenti.
Mégpedig pontosan aszerint cselekedni, aki vagy. Szokták mondani: hűen önmagadhoz. Tehát hogy jól műveld, mély önismeret szükséges hozzá.
A stílus a jellemed pontos kivetítése. A stílus titka: hogy amit mondasz, a lehető legtisztábban fogalmazd meg! Ennyi. Hiába próbálsz meg stílust magadra ölteni. Ha nem azt mondod, ami a szívedből jön, szánalmassá válsz. Mert a stílus önmagad kisugárzása.
Elgondolkodhatsz most, hogy milyen ember is vagy te valójában. Szeretsz táncolni? Imádod az autókat? Rajongsz valamelyik zenéért vagy sorozatért? Gyakran panaszkodsz? A sodró romantikában érzed magad szabadon? Vagy konkrét vagy, mint egy darab beton?
Ha leírod ezeket kirajzolódik egy kép önmagadról. Csak azt írd le, amit erőfeszítés nélkül rutinszerűen csinálsz. Írj le mindent magadról, nem éri meg hazudnod.
---
A stílusodat azok a tulajdonságok határozzák meg, amiket büszkén vállalsz. Stílustalanná azok a tulajdonságaid tesznek, amiket nem mersz felvállalni.
Vetkőzd le a rossz szokásaidat (vagy vállald fel azokat)
És beszélj egyenesen!
- tölt egy pohár italt, majd azt mondja, a többit töltsd ki te magadnak
- nem mond többet annál, mint amennyit tudnod kell, de azt jó erősen a lelkedre köti
- soha nem utasítja vissza a társaságod, de nem is ragaszkodik hozzá
- tettekkel szeret, nem szavakkal
- elmondja, ha hülyeséget csinálsz, viszont elvárja, hogy ne sértődj meg azon, amit mond
- a bajban nem segít, csak akkor, ha látja, egyedül képtelen vagy boldogulni
- nem kér tőled bocsánatot, mert tudja, hogy nincs jogod haragudni
- a te tükörképed, amit nem bírsz összetörni, legfeljebb elfordulni előle
Jó barátok között semmi sem közös. Egyedül a lélek. Minden más egyéni.
Falakat építettem, amelyek erősek. Kizárják a rosszat. Olykor a jót is. Tekintélyt adnak nekem, tiszteletet parancsolnak, de félelmet is keltenek. Aki birtokolni akar, annak meg kell ostromolnia. Aki együtt akar velem élni, annak szövetséget kell velem kötnie.
Sokan elférnek a falaimon belül. De ha valaki be akar költözni, azt kitessékelem. Csak menedéket tudok adni. Lakhelyet nem.
Akinek nincsenek falai, azt irányítom. Akinek gyenge falai vannak, azt lerombolom. De segítek az újjáépítésben. Szövetségben élni békésebb, mint uralkodni.
Fontos, hogy legyenek falaid. Legyenek épületeid. Különben elmos az eső. A kincseiddel együtt.
Az autót, amit apám oly szakszerűen karbantartott, már majdnem két éve használom egymagam. Tisztítgatom, porszívózom, simogatom. A szívemhez nőtt. Egy családtag. Fűtött garázsban alszik, idén lesz 18 éves. Külsején még mindig nem látszik a kor, a vonalai kezdenek igazi klasszikussá válni. A motorjának dízel berregése mindig kifésüli az idegeim, a gázolaj mintha az ereimen is keresztül folyna.
Úgy gondoltam, ha baja esne, én is bele betegednék.
Az utóbbi hetekben négyszer álmodtam vele. Egyszer felrobbant, következő alkalommal összetörtem, aztán összetörte valaki más, és most utoljára pedig egy tóba zuhant... egy kicsit kezdett már aggasztani ez a dolog.
Gondoltam hát, megpróbálom megfejteni, mit üzennek ezek az álmok. A múlt hét végén elhatároztam, hogy kihívom magam ellen a Sorsot. Egy játékra. Nem tudtam még akkor, hogy neki milyen lapjai vannak (mármint a Sorsnak), de mint utólag kiderült, elég gyengék.. Azt mondtam: All IN!! (Upssz, ez egy pókerhasonlat volt!)
Küldtem hát neki az úton, ami a csövön kifért. Kapaszkodtam a kormányba, és a gondolatba, hogy legalább megtudom, hihetek-e az ilyen álom szerű végzetekben. Sodródtam a kanyarokban, jól megdolgoztam a pedálokat, élveztem a határon autózni. Menetközben ugyan defenzíven végigjátszottam a fejemben számtalan lehetséges ütközést, azért végülis csak nem vált valóra egyik ilyen "álmom" sem. És persze a Sorstól is elnyertem életem hátralevő részét.
De az álmaim csak nem hagytak nyugodni...
Pár nappal később bevillant, hogy megnézzem, (de tényleg) vajon mennyit is érhet ez az autó most. Körülnéztem a használtauto.hu-n. És jéé, találtam is 5-öt, ami eladó. Pedig egy nagyon ritka típus. (Egy BW-s mazda 323...)
És... Hirtelen elakadt a lélegzetem. Azt hittem, káprázik a szemem. Ez lehetetlen, hogy ilyen olcsón adják... (!!!) (- A lelketlenek szemetek!...... - ültem némán, és a balalsó szemhéjam mintha rángatózott volna párat)
...már akár 55.000-ért elhozhatnék egyet valahonnan Zalából, de a legjobb állapotú sem kerül többe 250.000-nél...
Abban a pillanatban valami megroppant bennem... az elmúlás keserű súlya nyomasztott.
(Az álom megfejtése tehát:
Nem én töröm össze az autót, hanem az autó tör össze engem...)
...
Ja, és ezúton üdvözlöm a Mazda kiváló marketingeseit! :)
A héten kipróbáltam egy sikeresen működő közösségi szolgáltatást a LoveBox.hu-t. Amikor az emberek a szerelem jegyében gyűlnek össze, hihetetlen csodákra képesek. Például arra, hogy gátlások nélkül elmondják a legmélyebb gondolataikat. Írói vénák szabadulnak fel a névtelenség biztonságot adó terében. Igen. (Lásd Sex 2.0. :) )
De miről is szól ez a lehetőség. A Párkeresők, ismerkedni vágyó férfiak (kb. 30%) és nők (kb 70%) osztják meg itt egymással gondolataikat naplóikon keresztül. Természetesen vannak cset és levélfunkciók is, de a kiválasztott személy értékelése (stati) útján is szokás beszélgetni, legalábbis nekem ez vált be. A szolgáltatás a nézelődők számára ingyenes, aki szeretne üzenetet, bejegyzést írni, annak 240Ft+ÁFA (kb. havonta).
Több ezer aktív felhasználó látogatja folyamatosan. Mégis egy zárt közösség, amiben a tagok álnevekkel ugyan, de többnyire személyes fotókkal vannak jelen. Persze vannak érdekes kivételek...
Személyes élményeim:
Új világrend van alakulóban. A szabályokra, társadalmi elvárásokra épülő világunk omladozik. Ránk hasalt a csupasz, meztelen valóság, súlya alatt fuldoklunk.
Már nincs titok, amire ne lehetne fényt deríteni. Az istenek kihalófélben vannak, vallási rezervátumokat gondozunk. A mítoszaink zsákutcák. Néha hisszük, hogy nem azok, de túlvilági reményeink egyre homályosabbak már. Az örömeinknek már csak az idő szab határt.
A web 2.0 (ha még nem hallottál róla...) a különféle és változatos közösségek egymásnak megosztó, megosztani akaró tulajdonsága révén feltámasztotta a reményt a halandó ember számára, hogy együtt talán sikerülhet újra önmagunkra találnunk.
Az új világrend a bizalomra épül. Két Senki találkozik, információt cserél, ami által mindketten Valakikké válnak. Több Senki találkozásából kapcsolatrendszerek épülnek, és a résztvevők Egyéniséggé forrják ki magukat.
Mi lenne, ha mi, szerelemre kíváncsi emberek egyszer csak megnyílnánk egymásnak. Bele tennénk mindenünket a közösbe, szégyentelenül levetkőzve, egyesülnénk. Mi lenne, ha mindannyiunkban élne a bizalom a másik iránt, és csak adni akarnánk, nem elragadni.
Közösségben érezni,
élvezni és élvezni hagyni.
Úgy 8 éves lehettem, amikor először lett otthon kutyánk. Kis kutyus volt jó nagy orral. Amikor először találkoztunk mindent egyfolytában szagolgatott. Úgy hívtuk, hogy Szimat. Ő talált meg minket. Valamelyik téli estén ott matatott az ablakunk alatt. Kérdeztük a szomszédokat, de nem tudták kié lehet. Így maradt minálunk.
Sok szép élményünk volt vele. A szívünkhöz nőtt. Családtag volt. Az első barátom. Aztán elütötte egy autó. Amikor hazaértem aznap az iskolából, apám sápadtan jelentette be mi történt, majd odavezetett hozzá. Még élt, de tehetetlenek voltunk. Pár órával később elpusztult.
Ástunk neki sírt, faragtunk neki keresztet, csendesen eltemettük. Fájdalmas volt, de szép.
Ott szembesültem először a halállal. Először veszítettem el valakit a szeretteim közül. Azóta többször előfordult, hogy valakitől örökre búcsút kellett vennem. Ezért elmondhatom, hogy talán ez a legnagyobb lelki fájdalom, amit egy ember átélhet. A szeretet ára a fájdalmas búcsúzás.
Testüket temetve nyomasztó érzés volt arra gondolni, hogy soha nem lesz minden a régi. De valahogy lélekben aztán együtt maradtunk. Találkozom velük a gondolataimban. Játszunk, beszélgetünk vagy némán összekacsintunk. Ez boldogító érzés. Mikor velük vagyok, nem félek attól, hogy én is odakerüljek, ahol ők vannak.
Vágyai és érzelmek hullámai csapkodják, majd teljesen elárasztják. Ő a szikla nyugalmával figyeli. Engedi az erőket működni körülötte, de létezésének alapjai szilárdak. Valami kimozdíthatatlanná teszi.
Néhány vallás szerint halálunk után az alacsonyabb életformákban, akár állatként is újjászülethetünk. Vajon tudja valaki, hogy bizonyos állati viselkedések miért tűnnek néha annyira emberinek (vagy fordítva)?
Az alábbi remek jellemzéseket Kosztolányi Dezső fogalmazta meg.
"Dac és düh, mely felhők közül kiszáll!
S birál!
Vészben-viharban víjjogó király!
Sirály!"
"Feketesárga gyilkos, tőr kezében:
darázs!
Izgága röpte, ideges zugás:
varázs!
A seb, melyet döf, izzó, lángoló-vad:
parázs!"
"Mindig ölelnélek, mindent, a világot,
a fát, a sziklát, a kisgyerekeket,
vagyok a lompos és otromba jóság,
a láncravert esetlen szeretet..."
"Csak azt tudom, hogy lenni, enni jó! ..."
A békejel tüntetés egy olyan demoerotikus rendezvény, ahol többségében demagóg nézeteken csimpaszkodó elvarázsolt kamasz fiúk-lányok és felnőni nem akaró hippi anyukák élvezik ki a nyugalom iránti vágyukat lobogó fákják tövében. Szeretik mindezt a "világbéke" szó bűvöletében tenni.
