Szimat
Úgy 8 éves lehettem, amikor először lett otthon kutyánk. Kis kutyus volt jó nagy orral. Amikor először találkoztunk mindent egyfolytában szagolgatott. Úgy hívtuk, hogy Szimat. Ő talált meg minket. Valamelyik téli estén ott matatott az ablakunk alatt. Kérdeztük a szomszédokat, de nem tudták kié lehet. Így maradt minálunk.
Sok szép élményünk volt vele. A szívünkhöz nőtt. Családtag volt. Az első barátom. Aztán elütötte egy autó. Amikor hazaértem aznap az iskolából, apám sápadtan jelentette be mi történt, majd odavezetett hozzá. Még élt, de tehetetlenek voltunk. Pár órával később elpusztult.
Ástunk neki sírt, faragtunk neki keresztet, csendesen eltemettük. Fájdalmas volt, de szép.
Ott szembesültem először a halállal. Először veszítettem el valakit a szeretteim közül. Azóta többször előfordult, hogy valakitől örökre búcsút kellett vennem. Ezért elmondhatom, hogy talán ez a legnagyobb lelki fájdalom, amit egy ember átélhet. A szeretet ára a fájdalmas búcsúzás.
Testüket temetve nyomasztó érzés volt arra gondolni, hogy soha nem lesz minden a régi. De valahogy lélekben aztán együtt maradtunk. Találkozom velük a gondolataimban. Játszunk, beszélgetünk vagy némán összekacsintunk. Ez boldogító érzés. Mikor velük vagyok, nem félek attól, hogy én is odakerüljek, ahol ők vannak.
3 megjegyzés:
A sírjuknál ha elgondolkodsz, hogy te itt tudnál-e hagyni mindent, most is az lenne a válasz, hogy itt tudnál?
Egy híd köti össze a földet az Éggel, ez a szivárványhíd,
mely csodás színekkel ragyogóan ível földig érő tarka ívvel.
Innenső oldalán a hídnak pompázó virágok nyílnak, friss-zöldek a pázsitos rétek, üdék a völgyek, dombvidékek, örök a tavasz, nem esik a hó.
Van bőséggel ennivaló, mindig lágy-meleg az idő, a víz is mindig frissítő.
Ha a kedvencünk elmegy, erre a szép helyre kerül. Egész nap csak játszadozik.
Az én kutyám is itt lakik, és nagyon vár már valakit. Hisz egy hiányzik csak neki:Nincs itt vele, ki szereti; hát hancúrozik egész nap, míg el nem jő a pillanat.
Most hirtelen abbahagyja: orra tágul, füle feláll; lába remeg, szűkül a szempár, rohanni kezd, megjött a gazdi! S hogy megérzett és meglátott, hozzád rohan a barátod, csókolgatod újra meg újra, belenézel hűséges szemébe, és indultok.
Majd elérve a csodák útjának végére,a szivárványhídon együtt mentek át és ez lesz nektek az igazi mennyország.
Ez csodálatos!!! Köszönöm Neked, barnahölgy! :)
Megjegyzés küldése