2008. augusztus 4., hétfő

Ne haragudj!

Mindannyian egy sajátos világban növünk fel. Sajátos értékeket tanulunk, sajátos viselkedésünk lesz, kialakul egy sajátos hozzáállásunk az élethez. Mindenkinek teljesen egyénileg.
Amikor egy családba beleszületünk, a szüleink, nevelőink gondolkodásmódja adja meg számunkra azt az alapot, amire építjük a továbbiakban életünket.

Születésünkkor mi vállaljuk fel a szüleinket, a kultúrát, a bőrszínünket, a testi adottságainkat, mindent... Aszerint választjuk meg körülményeinket, amik a legjobban szolgálhatják fejlődésünket a szeretetben. Az életünk folyamán ezek az adottságok tesznek bennünket próbára, adják meg számunkra a lehetőséget, hogy a szeretetet válasszuk. Minden ember azért születik a Földre, hogy szeretetet tanulhasson és taníthasson. (Mert mégis, mi másért?)

Én ebben hiszek. Ezért vagyok képtelen haragudni másra. Mert
nem tudom, milyen körülmények között nőtt fel,
nem tudom mi az ő személyes küldetése,
és nem tudom mit hozott magával előző életeiből.

3 megjegyzés:

írta...

Örülök, hogy ezt leírtad. Bölcs gondolatok;)

Névtelen írta...

Milyen igaz, de néha milyen nehéz is :(

bollista írta...

Köszönöm!